A nevem… nem fontos… egy l�ny vagyok, egy l�ny vagyok, aki, minden�t elvesztette, ami az �lethez k�t�tte. 432 �ves leszek az id�n. J� kor mi? Meghiszem azt… nem �regszem, nem r�ncosodom, nem f�jnak a csontjaim, az izmaim, nem iszok, nem eszek, nem alszok. Nem j�rok a mell�khelyis�gbe. Nem �rzek semmit. �s ami a legfontosabb… Soha, nem halok meg.

1560. augusztus 4-�n sz�lettem. A sz�leim nem �ppen voltak szeg�nyek, s�t… nem szenvedtem hi�nyt semmiben, �s m�r a leend� f�rjem is meg volt. Egy magas feketehaj�, z�ldszem� fi�, akit Benj�minnak h�vtak. Az esk�v�m el�tt egy h�ttel t�rt�nt… hogy alkut k�t�ttem a hal�llal. Csak 18 �ves voltam.
1578-ban �n lettem a hal�l seg�dje…

432 �ve, hogy szerzem neki, a lelkeket. Soha, egyszer sem csal�dott m�g bennem. B�r tett is r�la el�g rendesen. Gy�ny�r� lettem. A hangom, az alakom, az arcom is megv�ltozott… Szinte mintha szir�nn� v�ltam volna. Minden fi� epekedik ut�nam. S ezzel al� �rt�k a hal�los �t�let�ket. Bel�p�t a m�svil�gra. Gratul�lok.

- Szia sz�ps�gem. – hallottam egy hangot a h�tam m�g�tt. „bing�”
- J� est�t sz�pfi�. – fordultam a hang ir�ny�ba.
- Megh�vhatom egy italra?
- Kett�re is. – v�laszoltam cs�bosan.

A f�rfi b�tran rendelt. K�t �ra m�lva, m�r olyan szinten be volt �llva, hogy k�nnyed�n elint�zhettem.

A hal�l, mint mindig, nem sz�lt sokat. Nem is besz�l, ha mondhatom �gy, m�gis meg tudja velem �rtetni mag�t. Aznap este m�g k�t ilyen �ldozatom volt. Szinte m�r �gy �rzem, hogy olyan vagyok, mint egy fekete�zvegy. Sokat gondolkodtam ebben a „p�r” �vben. Minek a hal�lnak ennyi l�lek? �s mi�rt nem v�rja, meg a term�szetes hal�lukat az embereknek? S ak�rh�nyszor r� k�rdeztem, nem v�laszolt soha. Ennyi �v ut�n r� j�ttem v�gre. Ennyi �ven kereszt�l szedtem a lelkeket, legyen az, fi�, vagy l�ny. De nem csak �n vagyok a hal�l seg�dje… T�bben vagyunk, mint hittem volna, �s valamennyiszer tal�lkoztam egy-k�t sorst�rsammal.

- Szia, tudn�l nekem seg�teni? – k�rdezte t�lem egy f�rfi, mik�zben az utc�kat j�rtam.
- Est�t, szia miben seg�thetek? – n�ztem az idegenre. Abban a pillanatban lefagytam. �s ahogy l�ttam � is!

„- Kedvesem.
- Oly r�g l�ttalak.
- Val�ban r�g volt. – hajoltam meg leend� f�rjem el�tt.

� megfogta a kezem �s a pajt�ba vezetett, ahol felnyergelt egy lovat. Fel�ltetett r�, �s ellovagoltunk a tiszt�sra. Ahol m�r v�rtak r�nk… „

Egym�sra meredt�nk. � kapcsolt el�bb.

- Eln�z�st, j�l vagy?
- Persze. – mondtam imm�r nyugodtan.
- Biztos? – k�rdezte agg�dva.
- Persze, csak kicsit f�radt vagyok. Mi volt a k�rd�s?
- Ja igen. Megtudn�d nekem mondani, merre tal�lom a RedDragont?
- Az �ttermet?
- Igen.

Mi�rt hasonl�t ennyire r�?

- Ha gondolod, megmutathatom, merre van.
- Megk�sz�nn�m. – mondta, majd elindultunk.
- �s mi�rt nem h�vt�l egy Taxit? – K�rdeztem.
- Mert arra m�r nincs p�nzem.
- �rtem, akkor, hogy akart�l �tterembe menni?
- A h�gomhoz megyek l�togat�ba. – folytatta.
- �h �rtem.
- Mi a neved? – k�rdezte t�lem.
- Hannah.
- Nick.
- �rvendek – r�ztunk egym�ssal kezet. Mintha megr�zott volna az �ram, amikor a meleg keze, az �n hideg kezemhez �rt. Csod�lkoztam is, hogy nem remegett bele az �rint�sembe.
- Ne haragudj, de nagyon ismer�s vagy nekem, tal�lkoztunk m�r? – k�rdezte
- Nem hiszem. – mondtam.

Ki lehet �? Annyira hasonl�t Benre.

- Meg�rkezt�nk. – mondtam.
- K�sz�n�m, hogy elk�s�rt�l.
- Nincs mit, sz�vesen tettem, de ha m�r itt vagyok azt hiszem itt is vacsor�zok. – mondtam. Fogalmam sincs mi�rt.
Bement�nk. Rendeltem valami kis k�nny� �telt, hogy t�nyleg egyek az�rt valamit, ha m�r az�rt j�ttem be, k�zben figyelmesen k�r�ln�ztem �s megl�ttam Nicket. Egy sz�ke haj� l�nnyal besz�lgetett… Azt�n meghallottam valamit, amit nem akartam meghallani. A h�tam m�g�tt p�r f�rfi r�lam besz�lgetett…

- De t�kre �gy n�z ki, a le�r�s alapj�n… tal�n m�g � is lehet…
- Ne r�h�gtesd m�r ki magad! Egy ilyen gy�ny�r� n�, ne lehet BlackRose!
- De… n�zz r�! T�k �gy n�z ki!
- Te rem�nytelen vagy!
- Gyere… k�rdezz�k ki! – mondta az egyik �s fel �llt a sz�k�r�l.
- Ne csin�ld Jim!
- Ne riny�lj m�r!
Mind ketten oda j�ttek hozz�m.

- J� est�t asszonyom, rem�lem nem baj, ha zavarjuk �nt egy pillanatra.
- Est�t, miben seg�thetek? – k�rdeztem egy mosolyt er�ltetve az arcomra.
- H�t igaz�b�l… csak l�ttuk, hogy egyed�l �l, �s gondoltuk, elsz�rakoztatjuk mag�t… ha akarja.
- Mi�rt akarn�m?
- J�l van, mind1 ide figyeljen… tudjuk ki maga! Ha nem akarja, hogy feladjuk a rend�rs�gen, azt aj�nlom, tegye, amit mondok!
Meglep�d�tts�get sz�neltem.

- Maga meg mir�l besz�l?
- Tudja azt nagyon j�l!
- Nem, fogalmam sincs, mir�l besz�l!
- Na ne sz�rakozzon! – emelte fel a hangj�t a pasas.
- Van valami gondja uram? – sz�lt Nick a pasasnak.
- Ne sz�ljon bele, fogalma sincs ki ez a n�!
- Mert mag�nak van mi?
- � Itt BlackRose! – mondta mag�n k�v�l a f�rfi.
- � igen, �s megtudhatn�m kir�l, besz�l?
- H�t r�la! – mutatott r�m a f�rfi.
- �gy �rtem, ki az a BlackRose?
- Csak egy helyi hiedelem… - sz�laltam meg v�g�l… - �ll�t�lag van egy l�ny, BlackRose, aki elcs�b�tsa. Majd meg�li a gyan�tlan f�rfiakat, a tetthelyen pedig egy fekete r�zs�t hagy…
- Teh�t egy sorozatgyilkos?
- Valami olyasmi.
- �s mi�rt gondolj�k, hogy a kisasszony BlackRose?
- Mert a szem�lyle�r�s pont illik r�.
- Milyen szem�lyle�r�s?
- Amit a rend�rs�g mondott… �ll�t�lag volt egy szemtan�… aki m�g id�ben eljutott a rend�rs�gre �s adott egy szem�lyle�r�st… m�snap az a szem�ly is meghalt!
- �rtem… de am�g nincs bizony�t�kuk, addig ne v�daskodjanak… - sz�lt Nick. – meg�rtett�k?
- Ki maga, hogy itt osztja az �szt? Ez a h�lgyike �s a mi dolgunk!
- Nem nagyon �rdekel, most pedig t�n�s! T�n�s innen, vagy h�vom a zsarukat!

A f�rfiak elmentek. �n pedig megk�sz�ntem Nicknek a seg�ts�get, majd elmentem… a k�t f�rfi ut�n indultam �s egy kis sik�torban r�juk is tal�ltam… holtan… egy �rnyat v�ltem felfedezni, �s ut�na eredtem, a sarokn�l pont be�rtem �s megfogtam a karj�n�l… magamhoz ford�tottam �s…
- Nick? – mi a…? – mit keresel itt �s hogy?
- Meglep�dt�l Rose?
K�pni, nyelni nem tudtam.

- El�gg� figyelmetlen�l v�gzed a munk�d… Rose… - folytatta
- Te is…?
- Mi �n is? A hal�l seg�dje vagyok? Igen… az vagyok! �s egy�bk�nt… a f�rjed is!
Agy hal�l! Mi? Teh�t az�rt volt ilyen ismer�s!
- Ben? – suttogtam…
� elmosolyodott, �s megsimogatta az arcom… k�nnycseppek hulltak az arcomb�l… r�g nem s�rtam, �s ami azt illeti, eddig �gy tudtam, nem is tudok s�rni… De akkor most, hogy? Teh�t azok a hiedelmek igazak voltak, amit a sorst�rsaimt�l hallottam? Hogy meggyeng�l�nk, ha egy magunkfajt�val tal�lkozunk… haland�v� v�ltozunk? Ezt nem tudom elhinni.
  S�rva borultam egykori, szerelmem karjaiba. �reztem, hogy az �rzelmeim mit sem v�ltoztak ir�nta. Mosolyogva �t�lelt, majd tenyer�be fogta az arcom �s megcs�kolt. �reztem a s�s k�nnycseppeket, mik�zben cs�kol�ztunk. Annyira hevesen, r�g l�ttuk egym�st… 400 �ve v�rom m�r, hogy meghalhassak, �s �jra vele lehessek, �s erre pont az ellenkez�je t�rt�nik… haland� lettem �s vele lehetek… nincs is m�s amit szeretn�k… Az�ta is egy�tt �l�nk, haland�k vagyunk m�gis hallhatatlanok… a hal�l soha nem j�tt elhozz�nk…