Gyilkos b�lna

Nem messze az otthonomt�l, keletre sz�ps�ges t�j ter�l el. Szikl�s vid�k. Tiszta viz� lag�na, �s a gy�ny�r�, kisz�m�thatatlan, tenger, ami titkot rejt mag�ban. Minden tengeri l�nynek otthont ad v�gtelen v�lgye. �ri�sok medenc�je. A t�volba egy kis pontot lehet l�tni. K�sztet�st �rzek a szikl�n m�g egy l�p�st tenni. De az a kis pont, nem ereszti tudatom. Nem l�tni jobban. De m�gis. A szikla sz�l�n �llok, �s a t�volba n�zek. A pont egyre tiszt�bban l�that�. A lag�n�ba �rt. Lepillantok innen fentr�l kicsinek, l�tszik. Megint a k�sztet�s, hogy kijjebb l�pjek. De tudom, nem lehet. A lag�na h�vogat. A testem megfesz�l, k�szen �ll az ugr�sra, a t�bb m�ter, zuhan�sra. Nem! Nem tehetem. H�tr�ltam. Min�l messzebb mentem a szikla sz�l�t�l. Lefutottam a lag�n�ba ahonnan m�r egy ideje hallani lehet egy hangot. Egy s�r�s hangot. H�vogat. De messze van. Messze vagyok. A sz�l feler�s�ti a hangot. Sietek. K�vek k�zt futok, a l�bam m�r nem b�rja sok�ig, ahogy elbotlok minden egyes k�ben. De ki kell tartanom. Futottam, ahogy csak b�rtam. Nem �lltam le egyszer sem. El�m t�rult a lag�na k�kesz�ld vize. A csod�s kil�t�s, a naplemente. �s egy hatalmas �llat, ami oda f�ntr�l egy kis pontnak l�tszott. Fekete teste n�hol feh�r p�tty�k. Teste m�r majdnem kisz�radt. �jra s�rni kezdett. M�g�ttem f�ls�ket�t� hangot hallottam. Egy nagy �s er�s j�rm� tornyosult f�l�m… elg�zolt volna, ha nem �llok el el�le. A j�rm� egyenesen az �llat fel� vette az ir�nyt �s hatalmas karj�val fel� ny�lt. Emberek t�ntek fel a semmib�l �s r�gz�tett�k az �llatra a k�z hatalmas k�peny�t. �n �lltam ott megdermedve �s n�ztem, mit m�velnek az emberek. Hova akarj�k vinni az �llatot? Mit akarnak tenni vele? Azt hittem valami rossz dolgot tesznek vele, de azt�n megl�ttam egy fiatal fi�t, aki fel�m tartott �s p�l�j�n a Greenpeace feliratot. Egyszeriben megnyugodtam. Csak seg�teni akarnak. A fi� oda j�tt hozz�m.
� - Minden rendben? – k�rdezte. 
B�lintottam. De a b�ln�t n�ztem.
-� Ne agg�dj, nem sok� visszaker�l a tengerbe. – mondta a fi�, nyugtat�an.
Valahogy ett�l ideges lettem. �s k�zelebb l�ptem, hogy l�ssam, mi t�rt�nik. Egyre, �s egyre k�zelebb. L�ttam, hogy a j�rm� hossz� karja felemeli a b�ln�t, �s el�r�bb gurul. Majd a v�zre teszi az �llatot. Az �llatot fogva tart� k�penyt f�l�lr�l a tart� �llv�nyr�l fejtik le az �llat test�r�l. �s nem sok�ra az �llat m�r csendesen szelte a vizet, mint egy eleg�ns haj�. Amikor el�g messze ker�l, az �llat megfordul �s egy hatalmas v�z�radatot, l� ki orr lyuk�b�l. Azt�n felemeli a fej�t, mintha n�zne valamit, arra emelem a fejem �s l�tom, a szikl�t, ahol �lltam, ahonn�t le akartam ugrani. Elmosolyodtam. Mi�rt mondj�k az ilyen �llatokra, hogy Gyilkos? T�ves gondolatok, melyek az emberek fej�ben j�rnak, egy ilyen �llatot sodornak vesz�lybe �s tesznek k�zk�n�latra. Furcsa, hogy egy ilyen �llatot neveznek gyilkosnak, mikor �pp az im�nt mentett meg…
A fi�, aki most m�r mellettem �llt, az arcomat f�rk�szte, majd a szikl�ra n�zett �s elmosolyodott.
� - Biztos minden rendben? – csak ennyit k�rdezett. �s �jra a szikl�ra n�zett.