Szakadt az es�… Egy l�ny �llt a tiszt�son egyed�l, gondterhelten. V�rt valamire, vagy… valakire… de nem t�rt�nt semmi. Tudta… Felk�sz�lt r�. Szorongatott valamit a kez�ben. Valami veszedelmes. Valami rossz. Valami vesz�lyt. A l�ny tudta j�l, de nem �rdekelte. Eddig �lomvil�gban �lt, �s egyszer csak f�l�bredt, szembes�lt a val�s�ggal. Sz�v�ben keser�s�g eml�keiben megannyi esztelens�g. Amit tenni k�sz�lt vesz�lyes volt, tudta. De sz�v�ben annyi f�jdalom, volt, hogy �nmag�t, m�r csak az uralta. Feln�zett az �gre, bor�s volt, az es� cseppek arc�t most�k, elmosva minden f�jdalm�t, vagy m�gse? Kez�ben megszor�totta a t�rgyat, t�l er�sen, kez�r�l az es� lemosta a f�jdalmat… de sz�v�b�l nem mosta ki, hi�ba. �sszeesett szeg�ny p�ra… �s mivel m�st nem tehetett vissza eml�kezett, eml�kezett �lete minden csap�s�ra.

- Sz�lei nincsenek, r�g elhagyt�k, ott voltak, de vele sosem voltak… egyed�l volt… sz�l�i seg�ts�g semmi, l�ny csak v�rt, de megint a semmi, csak az, t�rt�nt.
- Bar�tai voltak, b�r nem igaziak, csak holtak… bizony… holtk�nt viselkedtek… Semmi �let egyikben sem, b�r sokat nevettek. Ez csak l�tszat volt, �s egy pillanatnyi f�ny a s�t�ts�gben. Azt�n �jra az �rny leple �jra k�rbe vette.
- �s a fi�k… igen, a fi�k… megannyi szenved�se �let�nek, �tok! Nem sok bar�tja volt, t�l f�l�nk, t�l z�rt szem�lyis�g. Nem cs�nya, de vil�gsz�p sem, olyan �tlagos l�ny, a s�t�ts�gben. V�rt, csak v�rt… v�rta, hogy r�tal�ljon a szerelem… �s r� tal�lt, de sajnos, rosszkor, �s rossz helyen… Ebb�l nem lehet semmi, mert sok minden van, ami akad�lyt vet, �s ezt lehetetlenn� teszi.
- Ott vannak az emberek, az utc�n, sok helyen… mind �gy n�znek r�, mint �r�ltre, s � csak, ment, ment f�lszegen, nem n�zett senkire, ha meg v�letlen m�gis, csak len�z�st �s grimaszt l�tott cser�be.

Csak v�rt, v�rt az es�ben… nem n�zett semerre, csak el�re, s �l�be. M�g mindig szor�totta a t�rgyat, ami �let�t veheti. Kifejez�stelen�l meredt a t�rgyra, �s �nmag�ra… r�j�tt, hogy most kez�be az �let�t tartja, nem m�st. De sz�v�ben m�r nem �rzett m�st, csak hal�lt. Nem f�lt, semmije sem f�jt. Lassan emelte a t�rgyat tork�hoz, ki�lvezte �let�nek marad�k m�sodperc�t… a hangokra sem figyelt m�r, pedig azokat soha nem engedte volna el… k�r… a hangok egyre intenz�vebbek voltak. Megtorpan�sra k�sztett�k, szeg�nyk�t. �rtetlen�l meredt maga el�… nevet�st hallott a saj�tj��t… de mi�rt? Nem �rtette, mi�rt nevet? A hangok �jra megsz�laltak mellette. Elejtette a t�rgyat fel�llt… �s csak nevetett, hab�r, semmit sem �rzett, csak hal�lt…