Mindenki d�bbenten n�zett r�m. Senki sem sz�lalt meg csak n�ztek �n meg egyre v�r�sebb lettem �s a sz�vem m�r a torkomban dobogott. Csak �lltam ott el�tt�k Sprite-tal a kezemben �s n�ztem �ket. �k is engem. Ennyit arr�l, hogy hi�nyoztam nekik, de mit is v�rtam? Hogy a nyakamba borulnak �s ki s�rjuk egym�s v�ll�n magunkat? H�lye �tleteim vannak. Kezdett nagyon zavarni az eb�dl� csendje. Azt�n egy kart �reztem nyakam k�r�l. Hannah a r�gi legjobb bar�tn�m meg�lelt olyan szorosan, hogy alig kaptam leveg�t. De vissza�leltem �s hossz� barna haj�ba temettem az arcom �s p�r k�nnycseppet �tj�ra, engedtem. Nem tudom meddig �lelkezt�nk, de miut�n elengedt�k egym�st �s r�n�ztem l�ttam, hogy az � szemei k�nnyesek.

- Hi�nyozt�l Abbie. – sz�lalt meg Cloe.

R�n�ztem k�nnyes szemekkel �s elmosolyodtam. A kezemben m�g mindig szorongattam az �veget. M�g mindig fesz�lt voltam, de kor�n sem annyira, mint eddig. Ashley egy m�sik bar�tn�m is oda j�tt hozz�m meg�lelt majd maga mell� �ltetett. Ekkor egy nagy k� esett le a sz�vemr�l. De tudtam, hogy neh�z lesz nekem m�g ez. K�zben az eb�dl� �jra hangzavarban volt, mindenki visszafordult az asztalhoz �s enni, besz�lgetni kezdett. V�gig n�ztem a… h�t a bar�taimon. Keith megint engem n�zett. Mondjuk igaz, nem � volt az egyetlen a bar�taim k�z�l. Cloe-nak bennem �llt a sz�ja. Mindenf�l�r�l elkezdett nekem dum�lni. �s Hannah is.

- …�s l�ttad az �j cs�v�t? Azt a v�r�s haj� sz�vtipr�t? – vettem ki az utols� mondat�t Cloe-nak. K�v�ncsi lettem.

- L�ttam. – sz�laltam meg.

- �s mit sz�lsz hozz�? – k�rdezte.

- J�l van l�nyok, hagyj�tok m�r egy kicsit. Hagy szokjon vissza. – mondta Keith kicsit inger�lten.

- J�l van, na. – mondta megszeppenve Cloe. Hannah meg hallgatott.

Ezek ut�n becs�ngettek �s ment�nk a k�v. �r�ra. Hannah-val volt k�z�s �r�m �s azt mondta, hogy �ljek mell� most, hogy megint besz�lek. B�lintottam, hogy ok�. Elfintorodott.

- Besz�lj!

- Bocsi. – n�ztem r� b�ntudatosan. Neh�z lesz visszaszokni a besz�l�sre, miut�n annyi ideig n�ma voltam.

Az �r�knak lassan v�ge volt. Eg�sznap Hannah-val voltam. Igaz, szinte csak � besz�lt, de n�ha �n is megsz�laltam. Elj�tt hozz�nk �s apu nagyon meglep�d�tt, majd megtudta Hannah-t�l, hogy mit m�veltem ma. Odamentem hozz�juk �s a t�bbi. Nekem meg �gett a fejem. Persze apunak virult a feje meg minden. Annyira �g� volt. Hannah-val a d�lut�n marad�k r�sz�ben h�zit csin�ltunk. Vagyis csak csin�ltunk volna. De be nem �llt a sz�ja. Azt�n komolyabbra is fordult.

- Rossz volt l�tni, hogy elk�l�n�lve �lsz t�l�nk �s olvasol, vagy n�zel magad el�, vagy valamit �rsz, vagy b�rmi m�st csin�lsz. �s senkivel sem kommunik�lsz. Sokat besz�lt�nk r�lad a t�bbiekkel. Keith sosem sz�lt egy sz�t sem veled kapcsolatban, de nagyon meglep�dt�nk, mikor mell�d �lt �s besz�lni pr�b�lt veled.

�n csak lestem, mikor ezeket elmondta.

- J�, hogy visszat�rt�l k�z�nk. – mondta, �s szinte l�tszott rajta, hogy megk�nnyebb�lt.

Ezek ut�n � elment �s �n apuval maradtam otthon egyed�l.

- Rachell hol van? – k�rdeztem.

- A bar�tj�val tal�lkozik. – mondta apa.

Nem sz�ltam semmit.

- Minek k�sz�nhet�, hogy hirtelen besz�lsz? – k�rdezte.

Megfagyott bennem a v�r. Nem akartam most err�l besz�lni. Mindenki ezzel van elfoglalva, �s elegem van. M�r hozz�szoktam a mag�nyhoz. �s ez most nekem sok, hogy hirtelen mindenki rajtam l�g.

Megr�nd�tottam a v�llam.

- Keith miatt? – k�rdezte.

- Ne sz�lln�l le err�l a t�m�r�l? Nem miatta. – mondtam.

Mintha megnyugodott volna.

- J�l van. – mondta. – nem k�rdez�sk�d�k.

Azt�n fogtam magam �s elmentem f�r�dni. Eg�sz v�gig azon gondolkodtam, hogy most v�g�l is mi vitt erre a l�p�sre r�. �s be kellett vallanom, hogy javar�szt Keith. � ny�zott avval, hogy besz�ljek, mert hi�nyzom nekik. �s, hogy neki is. S�hajtottam egyet, majd fel�lt�ztem pizsam�ba. Eg�sz este forgol�dtam, nem tudtam aludni. Mikor megn�ztem az id�t f�l n�gyet mutatott az �ra. Szuper 6 kor kelek. Valahogy csak siker�lt egy kicsit aludnom.



A suliban el�g k�m�s voltam. Hannah-val �s Cloe-val mentem suliba. Elj�ttek reggel hozz�m. P�rsz�t mondtam. De f�leg azt, hogy nem sokat aludtam meg v�laszoltam, ha k�rdeztek. De m�g �gy t�bbet besz�ltem, mint tegnap. A suli kapuj�ban tal�lkoztunk Keith-el. Aki el�g vid�mnak l�tszott. B�r a f�l�b�l a f�lhallgat�t m�g �gy se vette ki. Bement�nk a kapun. Az udvaron nem voltak nagyon sokan, de kevesen se. M�g nem volt ott az id�. R�gebben is mindig ilyen k�zepes id�ben �rkezt�nk meg. B�r mi�ta �n nem voltam vel�k mindig el�bb �rkeztem. Most j� volt, hogy nem egyed�l j�ttem. A nagy bej�rati ajt�n �n mentem be el�bb. Vagyis mentem volna, de neki mentem valakinek. �s mit ad �g. Az �j sr�c volt az. Szuper.

- H�. Abbie ugye? – k�rdezte.

Meglep�dve n�ztem r�.

B�lintottam.

- Ha m�g egyszer �tk�z�nk, komolyan mondom, elviszlek randizni.

Elv�r�s�dtem. Nem csak, mert zavarba hozott, hanem, hogy ennyire nagyk�p�, azt hittem, hogy nem ilyen. D�h�s is lettem egy az egyben.

- Mib�l gondolod, hogy elmenn�k veled b�rhova is? Nem is ismerlek. – k�ptem. �s igaz�b�l ez volt az els� ilyen hossz� mondatom, mi�ta besz�lek.

- J� te besz�lsz? – n�zett r�m meglepve. – Azt mondt�k, hogy nem besz�lsz. Valami baleset miatt.

Huh k�sz, hogy eszembe jutattad. – gondoltam.

- Honnan tudsz err�l? – k�rdeztem

- Mindenki err�l besz�l. – n�zett r�m

A t�bbiekre n�ztem, akik visszan�ztek r�m, de semmi sem t�kr�z�d�tt arcukr�l. Bossz�s voltam.

- Meg bocs�tasz? – k�rdeztem, �s az ajt�ra n�ztem. � arr�bb �llt �s bementem a t�bbiek meg ut�nam.

- H� Abbie! – sz�lt ut�nam. – Gyere randizni velem! – ki�ltott ut�nam �n meg bossz�s pillant�st vetettem r� �s abban a pillanatban kedvem lett volna bemutatni egyet neki, de az nem az �n st�lusom. �gyhogy csak mentem tov�bb. �s d�h�ngtem. K�zben �szrevettem, hogy Keith elt�nt. Megl�ttam t�volod� alakj�t a terembe menni, de olyan h�vvel rontott be, hogy majdnem kiszakadt az ajt�.

- H�t vele meg mi van? – k�rdezte Cloe.

- Kivel? – k�rdeztem.

- H�t Keith-el.

- Nem tudom. – mondtam. Mellesleg engem is �rdekelne.

A nap gyorsan eltelt. Keith-t pedig egyszer sem l�ttam. M�g az eb�dl�ben sem. Nem j�tt enni. Fogalmam sincs hol lehetett. Suli ut�n egyed�l mentem haza, mert mindenkinek dolga volt. Otthon volt apu is meg Rachell is, amikor haza�rtem. Ettem valamit azt�n mentem tanulni, Egy kb. �r�ra r� sz�lt be apu, hogy elmegy itthonr�l… �s nem j�n haza ma. Csak b�lintottam, �s �jra a leck�mre �sszpontos�tottam. Kilenc �ra fele v�geztem �s csin�ltam magamnak valami vacsor�t. �pp vacsor�ztam, mikor cs�ngettek Rachell �pp ekkor j�tt ki a szob�j�b�l csinosan, mondta, h maradjak, csak majd kinyitja, �gy is elmegy itthonr�l. Mostan�ban mindig elmegy. – gondoltam szomor�an. Rachell beengedte a vend�get azt�n elment, de el�tte k�sz�nt. Kicsit meglep�dtem, hogy ilyenkor keresnek engem, �s azon, hogy kicsoda az illet�.

- Szia Keith. – k�sz�ntem meglep�dve.

� intett egyet a kez�vel �s le�lt velem szembe a konyha asztalhoz.

- Bocs, hogy ilyen k�s�n j�ttem. – n�zett r�m b�nb�n�an.

- Semmi gond. – v�laszoltam.

Elmosolyodott.

- K�rsz te is? – k�rdeztem a kaj�ra mutatva. B�lintott.

Felkeltem az asztalt�l �s vettem ki neki is egy t�ny�rt �s szedtem a vacsor�b�l. M�g j�, hogy t�bb szem�lyre f�ztem, ahhoz k�pest, hogy senki se vacsor�zik itthon ma este, rajtam k�v�l. El� raktam a vacsor�b�l �s elkezdt�nk enni. Csendben voltunk eg�sz v�gig. Azt�n miut�n befejezt�nk �n, elmosogattam, � meg felaj�nlotta, hogy t�r�lget. Beleegyeztem. Azt�n bement�nk az el�szob�ba �s le�lt�nk a kanap�ra. El�gg� t�vol �lt�nk egym�st�l. �s nekem karba volt a kezem. Fesz�lt voltam, v�rtam, hogy mit akar. Nem �rtettem mi�rt j�tt.

- Teh�t, minek k�sz�nhetem a l�togat�sod? – k�rdeztem �s r�n�ztem.

- Igaz�b�l… - kezdte. – nem volt kedvem ap�dat, meg any�mat n�zni. – mondta.

Tudtam, hogy odament ap�m. S�hajtottam.

- Elhiszem. – v�laszoltam kurt�n �s a Tv-re n�ztem.

Nem sz�laltunk meg egy ideig.

- Mi�ta tudod? – k�rdeztem t�le.

- M�r egy ideje.

- Egy ideje? – k�rdeztem vissza.

S�hajtott.

- Az elej�t�l kezdve. – mondta. – bocs, hogy nem sz�ltam.

- Nem semmi baj. – integettem a kezemmel.

Megint cs�nd.

- Mi volt veled ma? – k�rdeztem. Nem b�rtam magamban tartani. – reggel m�g olyan vid�m volt�l, azt�n meg hirtelen tiszta d�h�s volt�l �s eg�sz nap nem l�ttalak. – mondtam. – eb�dsz�netben sem volt�l vel�nk. – folytattam.

- Hirtelen de sokat besz�lsz. – szenvtelen�l r�m vigyorgott.

- Hozz�d ne v�gjak egy p�rn�t. – figyelmeztettem �lc�zott s�rt�d�tts�ggel.

- �gy se mern�d. – vigyorgott tov�bb.

- M�r mi�rt ne mern�m? – n�ztem r�

- Mert tudod, hogy megbosszuln�m. Ismersz. – mondta.

� igen. Ismerem.

- Ha �gy lenne, akkor mondan�m, hogy semmit sem v�ltozt�l.

- Akkor pr�b�ld ki. – vigyorgott

El kell ismerni a t�m�t, j�l tudja terelni.

- Most ink�bb kihagyn�m. – mondtam.

- Te semmit se v�ltozt�l. – jelentette ki.

- Most mi�rt? – s�r�s szemek.

- Ugyan olyan kis beszari vagy. – vigyora m�g sz�lesebb lett.

- Tudod ki a beszari. – kaptam az alkalmon, �s neki v�gtam a kanap� egyik p�rn�j�t, amit sim�n elkapott �s visszadobta. Fejbe tal�lt. De nem hagytam magam. Visszadobtam �s ebb�l egy p�rna csata alakult ki. A v�g�n meg m�r csikizett �ssze vissza, mint r�gen.

- Ez! Nem! – hahaha – Nem – ��hh�h����r! – ejtettem ki a szavakat nevetve, mert a csikiz�st nem hagyta abba.

- Mosth mi�rt mondod? Mihnden �r. – nevettet � is.

- Olyan – hihihi – gonosz vahahagy. – nevetve mondtam ki ezeket, a szavakat is.

Ekkor m�r a kanap�n fek�dtem, �s � k�zre fogta a l�b�val az eny�met �s r�m �lt. �gy csikizett, persze pr�b�lta lefogni a kap�l�z� kezemet. Egyszer siker�lt is, de kiszabad�tottam magam. Annyira kap�l�ztam, hogy a v�g�n legurultunk a kanap�r�l �s r� estem. Kinevettem. Egy darabig � is nevetett. De azt�n elkomolyodott, �n meg m�g kuncogtam de azt�n hirtelen �n is elkomolyodtam. A szem�be n�ztem �s � is az eny�mbe. Most, ha valaki bej�tt volna sim�n f�lre, �rthette volna a helyzetet, mert v�g�l is �n most Keithen fekszem. Kicsit ez t�l van m�r egy hat�ron nem? Vagy csak �n vagyok g�tl�sos? M�g lihegt�nk egy kicsit, mert m�g mindig alig kaptunk leveg�t. Azt�n Egyre nyugodtabban l�legezt�nk. B�r.. �n elr�h�gtem magam �s a v�ll�ra hajtottam a fejem.

- Mi olyan vicces? – k�rdezte Keith. Hallottam a hangj�n, hogy mosolyog.

- Csak… te semmit se v�ltozt�l. – v�laszoltam.

- Ezt, hogy �rted?

- Mindig kihaszn�lod, hogy gyeng�bb vagyok n�lad. – mosolyogtam. Homlokom, m�g mindig a v�ll�n pihent.

Sz�momra ez olyan term�szetes volt. B�r, fogalmam sincs mi�rt. Tal�n, mert kiskorunkban sokat fek�dt�nk egym�s mellett a nagy j�t�kok ut�n. �s b�jtunk �ssze. Akkor is v�delmez�n �tkarolt. Mint most. Kipattantak a szemeim. Ez nem j�. Felkeltem r�la. K�nytelen volt el ereszteni. Zavarban is voltam.

- Bocsi. – mondtam.

� nem sz�lt semmit. Kinevetett. Fel�lt a f�ldr�l �s nevetett. M�r annyira, hogy visszafek�dt a f�ldre �s �sszeg�rnyedve nevetett.

- Mi olyan vicces? – k�rdeztem t�le, kicsit m�rgesen.

Egy ideig m�g nevetett azt�n kezdett lenyugodni. M�g egy k�nnycseppet is let�r�lt egyik ujj�val a szem�r�l.

- L�tnod kellett volna az arcod. – ny�gte v�g�l. Hangja, m�g mindig a nevet�st�l remegett.

S�hajtottam egyet. K�zben megint n�ma cs�nd telepedett r�nk, amit � szak�tott meg.

- Azt hiszem, megyek. – mondta v�g�l.

- Ok�. – v�laszoltam r�viden.

- J� volt v�gre �jra veled lenni. Mint r�gen. – mondta, mik�zben az ajt�hoz k�s�rtem.

Csak elmosolyodtam. Azt�n elk�sz�nt�nk egym�st�l. Mikor becsuktam az ajt�t. R�t�maszkodtam a h�tammal �s lecs�sztam a f�ldre. Nagyot s�hajtottam.

- Ez durva volt. – sz�laltam meg, majd kuncogtam egyet �s az als� ajkamba, haraptam.

Nem sokra r� felkeltem a f�ldr�l �s elmentem f�r�dni, majd eltettem magam m�snapra.